A lószőrékszer készítésről

[Dukay Barbara]

A mai napig nem ismerik eléggé az emberek ezta a népi hagyományokon alapuló mesterséget és némi iszonyodást s látok néha az arcokon, mikor közlöm, hogy ez a ló farokszőréből van. Ezért elérkezett az idő, hogy írjak róla itt is.

Ősi mesterség. Lovas nomád nép lévén szoros kapcsolatunk volt a lóval, mint háziállattal és ha elpusztult, felhasználták minden porcikáját. Ez nem a ló megbecstelenítése, egyszerűen nem hagyták veszendőbe.
Farokszőre hosszúra volt hagyva , így alkalmas volt kötelek készítésére és talán varrtak is vele.
Honfoglaláskori sírokban találtak lószőrékszereket, tűtartókat lúdtollal- minden bizonytja, hogy rendkívűl tartósak.
Az elmúlt századokban újra felfedezték, nem csak Kelet-Közép Európában, hogy ékszerkészítésre is alkalmas ez a rugalmas, szép természetes anyag.

Hogyan dolgozták fel?
Először is tisztára mosták.
Hajlítgatták, hurkolták és lassan kialakult az a három egyszerű technika, amivel a mai napig dolgoznak a lószőrékszer készítők szerte Magyarországon.

Azért írom, hogy Magyarországon, mert a böngészőben keresve Nyugaton is láttam lószőrékszernek titkulált nemesfém ékszereket némi lószőrfonattal kombinálva. Ott nem is nagyon ismerik ezek szerint a mi hurkolásainkat.
Mongóliában valószínűleg készülnek még ilyen ékszerek, de nem sok nyomát találtam.

Nemrég egy vásárban egy nézelődő méricskélve nézte a lószőrékszereket és azt latolgatta, miért annyi az annyi?
Tudni kell, hogy ez aprólékos kézimunka, nem lehet gépesíteni!
Az ár csak a munkadíjat tartalmazza, a nehezen beszerezhető lószőr ára bele sincs kalkulálva. Se a gyöngyök ára.
A kézimunkát ma sem sokra becsülik...:(
De ez még nem fogja elvenni a kedvem ettől a szép mesterségtől.

1996 óta készítek lószőrékszereket. Számos tanítványom volt, és van. Szakkönyvet írtam és cikkeztek rólam, illetve a mesterségről. Akit érdekel, szívesen megtanulná, jelentkezhet a [e-mail] -on.

További munkáim megtekinthetőek az avataromra klikkelve, majd profilomon a fotóim közt; vagy a www.dukay-barbara.extra.hu weboldalon

[Vincze Mátyásné]

Kedves Barbara!
Mindig csodáltam azokat akik ezt a mesterséget választották. Ahogy leírtad így is van: a kézműves munkát nem értékelik eléggé, és úgy gondolom, hogy nem is tudjuk érvényesíteni az árában sem. ( Bár találkoztam már olyan vevővel is aki arra biztatott, hogy "ne vicceljek adjam jóval drágábban! " - ezt , miután éppen látta amint készítettem egy képeslapot akkor mondta. Bocs az elkalandozásért.

Kívánok sok szép munkát, sikereket! Szeretettel : Irén