Válság és a kézművesség

[Aranyosné Groll Zsuzsanna]

Először, mikor hallottam, hogy Gazdasági Világ Válság van arra gondoltam, hogy ez csak a bankok és a gazdag emberek pénzmosásának egy újabb húzása.

Aztán észrevehető volt, hogy a piac, a vásár nem megy olyan jól...

Végül elért hozzánk is a változás, nem kis széllel.
A megszokott életvitelünket fenekestől forgatta fel.
Férjemet elküldték a munkahelyéről a válságra hivatkozva. És ezzel kezdetét vette a kapkodás.
Szerencsémre találtam egy munkaerő közvetítő ismerőst, aki rögtön el tudott helyezni.
Erre a lépésre azért kényszerültünk, mert amíg a férjem talál valamit, addig is kell a pénz, hogy a hitelt és a csekkeket fizetni tudjuk és ugyebár a kézműveseket itthon nem fizetik meg úgy, hogy abból rendszeresen tudjak fizetni. Sajnos a szakmámat ismét szegre kell akasztanom és pótlásként, hobbiként tudom megint csak használni.
Na a részemről ezt érte el a válság.
Szomorú vagyok, hogy így kell lennie, de még bízom a változásban,
abban, hogy egyszer rosszra, utána jóra fordul a széljárás.
Ennyi rossz után pedig már csak jó jöhet.
Feltöltöm a fotókat a legutóbbi égetés eredményéről.
Ezután már nem tudok megrendeléseket vállalni. Azért Karácsony előtt még az adventi vásárra ki fogom vinni a maradék kerámiákat. Hangulatjavítónak jó lesz. Addig pedig még változhatnak a dolgok.
Mindenkinek további jó alkotást kívánok!

Utóiratként egy kis politikai érzés:
Most tudatosult, hogy 415Ft/óra a minimálbér!
Szörnyű!
Főleg ha a milliós csalásokat halljuk a médiából. Elgondolkodtató, hogy ki mire költ....
Akkor, most a válság miatt visszatérnek az emberek a kínai sz..hoz?
Ennyire támogatja a magyarokat a saját kormánya...
És most az jön, hogy részben igazat adok azoknak a fiataloknak, akik külföldön látják a jövőt.
Ilyen vezetéssel itthon nincs jövőképe a népnek.
Viszont azt is el kell mondanom, hogy ha hívnának se mennék másik országba élni.
A gyökerek már megerősödtek...
Lehet, hogy ez már a hetedik bőr, amit épp nyúznak rólunk. Lehet, hogy nincs már semmink, amitől megfoszthatnának. Minden azt sugallja, hogy jön a változás. Az életben és a fizikában is igaz, hogy minden mennyiségi tömörülés után minőségi változás áll be.
(vagy valami ilyesmi)

[Bálint Ferenc]

Gondolkodom, csatlakozzam - e véleményemmel a fenti szimpatikus megnyilatkozásokhoz. Az a bajom, hogy a levelezést személyes, bizalmas formának tartom. Ez a blog micsoda ... Mi ez? Tényleg: ez most magyarul van? Ez attól nem "levelezés", mert ... Na, úgy látszik, erősen vénülök. Ezért /vagy ezek ellenére/: Google/DOKK/kereső/Kondulások

[Bokor Judit]

Csatlakozom hozzátok a szívemmel, a gondjaimmal.
Jó helyem volt, televízióztam, nem volt rossz keresetem. Aztán új férj, és - igen későn - két gyerek. Az előző férjem, mint kiderült 12 éven át a közös bt-nkben nem jelentett be, tehát talán 77 évesen mehetnék nyugdíjba?
A gyerekek mellett persze nem folytathattam tovább a televíziózást.
Irodakukac lettem én is, fillérekért. Jelenleg alig van többem a minimálbérnél. Férjem logisztikus - volt. Válság áldozat, ahogy nevezik. Jövedelem? Családi pótlék, és még pár hónapig 34.500 munkanélküli. Viszont van 94ezer hitelünk.
Egy éve váltottam ki a kézműves adószámomat, hogy hivatalosan adhassam el az általam készített gyöngyeimet, ... Hát, most abból próbálunk élni.
De nagyon keservesen.
Elkezdtünk vásározni, ami munka, 2 manó, éjfélig gyöngyözés, stb mellett nagyon fárasztó.
Ráadásul azt vettem észre, hogy az emberek egyre inkább elszakadnak egymástól anyagilag.
Többnyire a filléres termékeket szeretnék, de vannak, akik a méregdrágát keresik. Na, ebből persze igen kevés van, és minden ötletet kipróbálunk a sikerért.
Gazdasági szaki ismerőseim biztatnak, hogy ha most sikerült elevickélni, akkor 1-2 év múlva meglesz a helyünk a piacon. Hát, bízom benne, így lesz.
Természetesen a filléres vásárlók miatt tudat- és szív hasadásos állapotban vagyok, hiszen nekik is kell valami szép, valami egyedi, valami, ami minőségi.
És a megélhetésünkért meg kel alkudnom, nem alkothatok kedvemre - hol is van az az alkotói szabadság?
Megtalálnak külföldről is neves cégek, készítsek nekik, forgalmazzák. AHA. Mert viszont olyan lehetetlen kéréseik/feltételeik támadnak hirtelen, hogy abba tönkre mennék. pl. Adjak 30% kedvezményt, a kiállító felszerelést is adjam, persze bizományiba adjam az ékszereket, és fizessek havonta nem keveset, hogy forgalmaznak. Mindehhez csak ígérik, hogy kelendő lesz az árum. Garancia valamire is? Az nincs.
Ha vásározol, a rangosabb helyeken többnyire megfizethetetlen a helypénz, mert a szervezők is kaszálni akarnak, a beszámolók szerint egyre többet, miközben a programok egyre laposabbak - és a nagy létszámú kis pénzű emberek eljönnek, csak lézengenek, és nem látom rajtuk az örömet.
Az éltet, hogy hiszek magunkban magyarokban, hiszem, hogy lábra állunk, hiszem, hogy egyszer majd kell a szép, hogy tudunk még örülni.
Mindemellett "szemet húnyva" készítem a vásári árut, mert a számlát fizetni kell, keressük a helyünket és készülünk az Adventi vásárra - talán....
Nektek is sok hitet, kitartást, sok vevőt kívánok
Áldás
Jutka

[Aranyosné Groll Zsuzsanna]

Köszönöm Ági, hogy megosztottad velem, velünk ezt a részt az életedből.
Természetesen a többieknek is.
"Egyik szemem sír, a másik nevet"
Igen, sír, azért, amit lát.
Látom, hogy sokan vagyunk hasonló gondokkal és küzdünk minden nap.
Nem látjuk még a kiutat, de többen érezzük, hogy ez így nem mehet sokáig és szinte biztos vagyok abban,
hogy hamarosan változások jönnek. Hogy jobb - vagy rosszabb irányba, azt mindig csak utólag tudjuk meg.

És miért nevet a másik szemem?
Mert nekünk, az átlagnak van valamink, ami a felső tízezernek szemmel láthatóan nincs.
Van szívünk és emberségünk!
Segítünk a szomszédon, ha bajban van, a rokonon, a gyerekeknek adakozunk, és annak ellenére is néha jótékonykodunk, hogy nem dúskálunk a jóba.
Nincs úszómedencénk és lovardánk.
Viszont vannak barátaink, testvéreink és nem azért köszönnek sokan az utcán, mert híresek vagyunk.
Tudunk józanul is jókat beszélgetni.

A nagy cégeknél még most is megy a pazarlás és nem figyelnek a környezetükre.
Még mindig a régi rendszer ruháit hordják, holott a változtatás hosszú távon kevesebbe kerülne nekik.
Többen írtátok, hogy kitartás és bízni kell...
Igen. Néha elég nehéz, de hosszú távon talán bejön.
Próbálom én is csak a pozitív gondolatokat útjára engedni, hátha bevonzunk egy jó irányú változást.
A művészetekre fogékony emberek minden lehetőséget megtalálnak az új felé és tudjuk, hogy nyitottan kell járni. Még annyit:
Több ismerősöm is vallja, hogy nincsenek véletlenek. Annak, hogy el kellett mennem dolgozni egy másik helyre célja volt. És most kezd visszatérni az önbizalmam, hogy látom, tényleg van ebbe valami!
A cégnél megtudták, hogy fazekas vagyok és érdeklődnek a tárgyaim iránt. Mesélik a személyes történeteiket. Érdekes, hogy a fazekasság hallatán mindenkinek elsőre Erdély jut eszébe.
(Hát, készülődjünk a karácsonyra és az Adventi vásárra!
Már nem sok idő van addig. Remélem nem az utolsó vásárom.)
Mindannyiótoknak továbbra is sok kitartást, türelmet és sok vevőt kívánok!
Szeretettel Zsu

[Ujcz Ági]

Kedves Zsu!
Nagyon becsüllek azért amit tettél a családodért. Hasonló cipőben járunk mi is.Gyerek korom óta vágytam rá, hogy fazekas lehessek. Ez csak 10 éve adatott meg, saját műhelyem 5 éve van. Nagyon nehéz, a műhelyem 6 m2 a lakásban korongozom, pedig az is nagyon kicsi, de nagyon akartam ezt a mesterséget. A párom is erőn felül támogatott, a válság ellenére,a csökkenő vásárló erő ellenére, mindig csak biztatott. Nem baj, ha keveset keresel folytasd, majd jobb lesz. De 2 hónapja nyaki gerincsérvet kapott, az orvos azonnal eltiltotta a munkájától. Szinte semmi jövedelmünk, tartalékunk nincs. Képesítésem szerint elmehetnék még bolti eladónak, de ettől a mai kereskedelemtől felfordul a gyomrom. Hogyan, milyen módon lehet még több pénzt kicsalni a vevőtől, hát ezt nem. A folytatás?.........Áldás: Mindenkinek

[Kanyó Lászlóné]

Sziasztok! Én eddig nem politizáltam, de ma már egyszerűen nem lehet nem figyelni a fejleményeket! És dühöngeni............, de ha megint választani kell kire szavazzunk, hiszen mindenki csak ígérni tud szebb, jobb jövőt! Közben meg azt sem tudja, hogy a saját zsebét hogyan lehetne vastagabbra tömni.
- Én nagyon optimista vagyok és mindenkinek csak azt mondom, bízni kell, hátha ...... tényleg....... egyszer................!!!

[Vörös Boglárka]

Igen, én - mint fiatal... - csatlakozom: itthon nincs jövőkép, ezért az ember a külföld felé fordul - de (mint ahogy azt én is tettem) aztán hazahúzza a szíve és nem tud meggyökeresedni odakint. Csak a hite tarthatja meg az embert, nem egy aktuális politikából következtethető jövőkép... Valami csak lesz, történnie kell valaminek - ha nincs is - vagy csak alig van - beleszólásunk a dolgok menetébe. Ez így nem mehet már sokáig.

[Horváth Ágota]

Én úgy gondolom, hogy mindannyian feladatot kaptunk egész Életünkre. Van aki nagyobbat, nehezebbet mint a másik. Mi is ilyet, de NAGYON SZÉP feladat ez.
Ki kell tartani, őriznünk kell a "lángot". Erősítenünk egymásban legalább a hitet, hogy semmiképpen ne adjuk fel!
Hiszem és tudom, hogy ez egy csodálatos misszió: örökségünket továbbítani az utánunk jövőknek.
Nehéz, olykor nagyon nehéz ez a küzdelem, de mégis boldoógok lehetünk, hogy kezünkbe kaptuk ezt az "ajándélkot".
Mindannyiunknak kívánok sok-sok erőt és hitet. Én Bösztörpuszta után új erőre kaptam....

[Aranyosné Groll Zsuzsanna]

Köszönöm Feri a biztató szavakat!
Sajnos valóban így van. Nincs a Parlamentben Magyar ember!
Szeptembertől ráadásul a családi pótlékot is megadóztatják, de csak annak, aki dolgozni merészel!
Nagyon kiakadtam! Most sikerült munkát találnom és egyből kevesebb lesz a pénztárcámba, mert van munkám!
Elképzelhető, hogy "lesz ez még jobb is", de abba már nem vagyok biztos, hogy a mai 30-asok megélik, talán majd a mi gyerekeink.
Mindenesetre én már kb. 10- 15 éve várom, hogy jó irányba változzanak a dolgok.
Mert most is csak az tanulhat, aki fizetni tudja és ezek alapján, csak annak lehet jól fizető munkahelye is.
A többiekre senki nem gondol. Esetleg akkor, ha pénzt kell lefaragni valahonnan...

[Verseghy Ferenc]

Zsu!
Tényleg ne add fel,mert ha igen,akkor még nagyobb baj jön!Én negyven éve fazekaskodom, a rendszerváltás után még tűrhető volt. De aztán jött a nagy-nagy nyugat majmolás és azt hitték egyesek hogy Kánaán van odaát.NEM! Megvettek Bennönket kilóra és ehhez asszisztált minden kormány. Ők nem küszködnek olyan megélhetési gondokkal mint MI! De az is igaz hogy nem a saját zsebükből próbálják megóvni a hazai kultúrát,legyen az a kézművesség bármely ága. Az EU-s csatlakozás előtt elhangzott a magyar rádióban egy francia ipari minisztériumi emberke szájából hogy ha a magyarok csatlakoznak, tönkre kell tenni a kézműiparukat,mert az Nekik csodaszép és erős. És ehhez asszisztáltak, asszisztálnak! Egy angol kolléga havi egy-két edény árából meg tud élni. És semmivel nem külömb az amit Ő készít, csupán védi Őt az angol törvény és az angol Öntudat! Hol van ez nálunk? Akinek pénze van rá,annak igénye nincs, aki szeretné megvenni, annak pénze nincs rá. Mikor lesz Hungarikum a magyar kézműipar? Ezért kéne,kell űzdeni,hallatni a szavunkat! Becsüllek a tettedért, mert feladtad a Neked legkedvesebbet a Családodért. Példát vehetne Rólad igen sok ember! Ez egy igazán karakán Magyar Ember tette! Fel a fejjel,lesz ez jobb is! Remélem Te megéred,mert én már nem biztos! Maradj meg minden ízedben MAGYARNAK! Ez a hazánk, ez a MI kultúránk amiért érdemes küszködni,élni!

[Barbara]

Zsu, én is azt mondom: a hullámvölgy után már csak domb jöhet (hacsak nem szakadékról van szó és nem völgyről...)
Annyi nehézséget átélt már ez a nemzet és még ÉL! Sőt felerősödtek a nemzeti erők.
Ez ugyan nem oldja meg a válsághelyzetet, de mutatja, hogy nem vész el a magyar és nem vész el a hagyomány. Amíg ilyen emberek vannak még, mint Te, ti...